Ez a szócikk Elrond és Elros apjáról szól. Gondor királyáról lásd: Eärendil of Gondor.

Eärendil (Quenya; IPA: ) egy nagy félelf hajós volt, aki elutazott Valinorba, könyörgött a Valarok előtt Iluvatar gyermekei nevében, és az Első Kor végén egy csillagot vitt az égen. Tetteit évszázadokkal korábban megjósolták a tündék körében.

Eärendil volt az apja Elrosnak, Númenor első királyának és Elrondnak, Völgyzugoly urának, a Második és Harmadik Korszak fontos alakjának.

Eärendil volt J. R. R. Tolkien mitológiájának első és korszakalkotó karaktere; nevét és célját (mint karaktert) egy részlet ihlette, amelyet Tolkien a Crist című versből olvasott fel. Eärendil története A Silmarillionban található, de A Gyűrűk Ura során számos szereplő hivatkozik rá és hivatkozik rá.

Biográfia

Eärendil Tuor és Turgon lányának, Idril hercegnőnek a félelf fia volt. FA 503-ban született és Gondolinban nevelkedett. Hétéves korában szüleivel együtt elmenekült Gondolin kifosztása elől, ezután Arvernienben éltek a Sirion torkolatánál. Gondolin és Doriath túlélői Sirion kikötőiben keveredtek. FA 530-ban Eärendil feleségül vette Elwinget, Dior Eluchil király lányát. Két évvel később megszületett tőlük Elros és Elrond, és Eärendil útnak indult, hogy megkeresse Tuort és Idrilt, akik már korábban elindultak a tengeren át. Círdan, a hajóépítő segítségével Eärendil épített egy hajót, a Vingilótë-t.

Elwing birtokában volt ekkor a Silmaril, amelyet Beren elrabolt Morgothtól. Ennek híre eljutott Fëanor még élő fiaihoz, akik megtámadták az Arvernienben élőket, és legtöbbjüket megölték. Círdan és Gil-Galad hajókat küldött a segítségükre, de elkéstek. Elwing azonban inkább a tengerbe vetette magát a Silmarillal együtt, minthogy elfogják, fiatal fiait hátrahagyva.

Hallván az Arvernient ért tragédiáról, Eärendil ekkor Valinort kereste, és Elwinggel együtt végre odataláltak. Eärendil lett így a halandók közül az első, aki betette a lábát Valinorba. Eärendil ezután a Valarok elé ment, és segítséget kért tőlük a Középföldön élő emberek és tündék számára, hogy harcolhassanak Morgoth ellen; a Valarok pedig elfogadták a kérését.

Miatt Eärendil az Emberek és a Tündék nevében vállalta ezt a küldetést, és nem a saját érdekében, Manwë elállt attól, hogy kiossza az őt megillető halálos büntetést; és mivel mind Eärendil, mind Elwing a tündék és az emberek egyesüléséből származott, Manwë megadta nekik és fiaiknak azt az ajándékot, hogy megválaszthassák, melyik fajhoz csatlakoznak (ez az ajándék tovább öröklődött Elrond gyermekei számára, akik félelfek néven váltak ismertté). Elwing úgy döntött, hogy a tündék közé tartozik. Eärendil inkább az Emberek közé szeretett volna tartozni; felesége kedvéért azonban úgy döntött, hogy a Tündék közé tartozik.

A Valarok, miután meghallgatták Eärendil kérését, hatalmas sereggel elmentek Középföldére, és megdöntötték Morgothot, és megkötözték őt. Eärendil részt vett a csatában, Vingiloton lovagolva Thorondor és a Sasok mellett. Az ő csapása volt az, amely megölte a nagy Ancalagon sárkányt, és Thangorodrimra vetette, az esemény, amely a Harag Háborúja által okozott puszta pusztítással együtt Beleriand pusztulásához vezetett. Eärendil sorsa az volt, hogy örökké átkeljen a Nagy Óceánon a Silmarillal, amit Beren és Luthien elraboltak Morgoth-tól, és őrizze a Napot és a Holdat.

Mandos második próféciájában azt mondják, hogy Eärendil visszatér az égből a Nap és a Hold szeretetéért, amit Melkor eltörölt volna, és harcolni fog a Dagor Dagorathban.

Későbbi említések

A Megye hobbitja, Zsákos Bilbó megírta az “Eärendil énekét”, amelyet Völgyzugolyban, Eärendil fiának, Elrondnak a házában énekeltek.

Etimológia

Az Eärendil apai név Quenya név, jelentése “A tenger szerelmese”, az eä (“tenger”) és az -ndil (“odaadó, barát, szerető”) utótagból. Anyja neve Ardamírë, “Arda-ékszer” volt, a Quenya mírë (“ékszer”) kifejezésből.

Az Eärendil adunai fordítása Azrubêl.

A nevének első visszaadása, mielőtt a Silmarillionban elkészült az utolsó meséje, Eärendel volt.

Epithetonok

Eärendilnek sok epithetonja volt: Eärendil Halfelven, Eärendil the Mariner, Eärendil the Blessed és Bright Eärendil.

Névtörténet

Tolkien az óangol irodalom alapján alkotta meg a nevet. Tolkien maga állítja (Levelek, 297), hogy a név az angolszász éarendel szóból származik. Azt mondja, hogy már 1913-ban megragadta a név “nagyszerű szépsége”, amelyet úgy érzékelt

, mint ami teljesen összhangban van az A-S szokásos stílusával, de eufonikusan sajátos mértékben e kellemes, de nem “delejes” nyelven.

Tolkiennek van egy 1914-re datált verse, melynek címe Eärendel, az Esthajnalcsillag utazása (megjelent a HoME 2 267-269. számában). Tolkien tisztában volt a név germán rokon neveivel is (ó-norvég Aurvandill, lombard Auriwandalo), és arra a kérdésre, hogy miért az angolszász és nem a lombard vagy protogermán formát kell felvenni a mitológiába, a Notion Club dolgozataiban utalnak. A régi északiak az angolszász bizonyítékokkal együtt csillagászati mítoszra utalnak, a név egy csillagra vagy csillagcsoportra utal, és különösen az angolszászok a Hajnalcsillagra mint a felkelő Nap hírnökére mutatnak rá (a krisztusiak keresztényítették, hogy Keresztelő Jánosra utaljon).

Tolkien különösen a következő sorok ihlették:

Crist, éala éarendel engla beorhtast / ofer middangeard monnum sended “Üdvözlégy Earendel, legfényesebb angyal, akit Középfölde fölött az emberekhez küldtek”.

Ez volt az ihletője nemcsak Eärendil szerepének Tolkien művében, hanem a “Középfölde” kifejezésnek is (Middangeard fordítása) a lakható földekre (vö. Midgard).

Az első sor párhuzamos Frodó felkiáltásával Cirith Ungolban, Aiya Eärendil Elenion Ancalima! ami Quenya, és lefordítva “Üdvözlégy Eärendil, legfényesebb csillag”. Frodó felkiáltása a nála lévő “csillagüvegre” utalt, amely Eärendil csillagának, a Silmarilnak a fényét tartalmazta. Ez is visszhangozza Eönwë felkiáltását, aki az Első Korszak végén üdvözölte Eärendilt és küldetését Amánban.

Karakter

Eärendilt egyszer a következőképpen jellemezték:

“Ez a csecsemő pedig a legnagyobb szépségű volt; bőre ragyogó fehér, szemei pedig olyan zöldek voltak, mint a déli földek rétjei – zöldebbek, mint Manwe ruhájának smaragdjai;~ és Meglin irigysége mély volt születése láttán, de Turgon és az egész nép öröme igen nagy.” – Az elveszett mesék könyve második rész, “Gondolin bukása”

Koncepció és teremtés

1914-ben Tolkien megírta “Eärendil, az esthajnalcsillag utazása” című versét, amelyet Cynewulf “Crist” című verse ihletett. Oxfordi tanulmányai során Tolkien kifejlesztett egy konstruált nyelvet, amely később Quenya néven vált ismertté. Már 1915 körül felmerült benne az ötlet, hogy ennek a nyelvnek belső történetre van szüksége, és azt a tündék beszélik, akikkel kitalált karaktere, Eärendil találkozik utazásai során. Az alapul szolgáló mitológia megalkotásának következő lépése az Eärendil fekvése volt, egy több versből álló mű, amely a tengerész Eärendilt és utazásait írja le, valamint azt, hogy hajója hogyan válik csillaggá. Valinor titokzatos földjét és a két arany- és ezüstfát ebben a ciklusban írták le először.

Tolkien Eärendil legendája olyan elemeket tartalmaz, amelyek hasonlítanak a középkori kelta Immram-legendákra, valamint Szent Brendan a Hajós keresztény legendájára.

Humphrey Carpenter Tolkien életrajzában megjegyezte, hogy Eärendil “valójában Tolkien saját mitológiájának kezdete volt”. John Garth a Tolkien and the Great War című könyvében részletesen értelmezi Tolkien 1914-es versét, számos párhuzamra következtetve Eärendil és a menekülésében.

Line of the Half-elven

A tündék és az emberek közötti házasságok félkövérrel vannak szedve.
A féltündék vagy a Peredhil dőlt betűvel.

Translations

Half…Arda tündéi
Lúthien vonala	Arwen – Dior Eluchíl – Elladan és Elrohir – Elrond – Elros – Eluréd és Elurín – Elwing – Eärendil
Dol Amroth vonala	Galador – Gilmith