U.S. Department of Justice Washington, DC. 20530

Vissza a tartalomjegyzékhez Return to DOJ Home page

Beszámoló a helyettes főügyésznek a texasi Wacóban történt eseményekről
1993. február 28-tól április 19-ig

VII. Gyermekbántalmazás

A. Bevezetés

Az egyik kérdés, amely a kongresszusban és a médiában a patthelyzetet követően némi figyelmet kapott, a táborban lévő gyermekek korábbi és folyamatos fizikai és szexuális bántalmazására vonatkozó állításokról szólt, valamint arról, hogy ezek az állítások milyen mértékben befolyásolták a főügyésznek a könnygázakció engedélyezésére vonatkozó döntését. A vizsgálat megállapította, hogy: 1. A történeti bizonyítékok arra utaltak, hogy Koresh hosszú időn keresztül, az ATF február 28-i lövöldözését megelőzően gyermekek fizikai és szexuális bántalmazásában vett részt. Ez a bizonyíték nem volt elegendő a vádemeléshez szükséges valószínűsíthető ok vagy az elítéléshez szükséges kétséget kizáró bizonyíték megalapozásához, de elegendő volt ahhoz, hogy releváns legyen a javasolt könnygáz-tervet érintő döntéshozatali folyamat szempontjából. A történelmi bizonyítékokat az alábbiakban részletesebben tárgyaljuk. 2. Nem volt közvetlen bizonyíték arra, hogy Koresh a patthelyzet során gyermekekkel szemben bármilyen fizikai vagy szexuális erőszakot követett volna el. Tekintettel arra, hogy Koresh-t február 28-án lelőtték és megsebesítették, valószínűleg nem volt fizikailag képes folytatni a bántalmazást. Ugyanakkor bizonyíték volt arra, hogy a táborban uralkodó, kezdetben kezdetleges higiéniai körülmények jelentősen romlottak a patthelyzet alatt. A legjobb esetben is egészségtelen, legrosszabb esetben pedig potenciálisan életveszélyes volt a gyermekek számára, hogy továbbra is ilyen környezetben kellett élniük. 3. Az FBI nem túlozta el a gyermekbántalmazás kérdését, amikor a könnygáz lehetőségét ismertette a főügyésznek. Az FBI nem próbálta a könnygáz tervét úgy “eladni” a főügyésznek, mint a gyermekek megmentésének módját. Bár az FBI egyik képviselője tévesen állította, hogy Koresh továbbra is verte a gyerekeket a patthelyzet alatt, ez a téves állítás nem befolyásolta lényegesen a főügyész döntését. Valójában az FBI gyakorlatilag nem tett említést a gyermekbántalmazásról a főügyésznek készített kezdeti tájékoztatójában. Az április 19-ét megelőző hétvégén készült végleges tájékoztató könyvben az FBI a gyermekbántalmazás történeti bizonyítékait szerepeltette, és semmilyen módon nem utalt arra, hogy bizonyítéka lenne a folyamatos bántalmazásra. 4. A gyermekbántalmazás kérdése csak egy volt a sok tényező közül, amelyek befolyásolták a főügyész asszonyt a könnygázterv jóváhagyására vonatkozó döntésében. Egyetlen tényező sem volt meghatározó. A főügyész asszonyt sokkal inkább befolyásolták más jelentős szempontok, mint például a tábor körüli biztonsági intézkedések fenntartásának nehézségei, a tárgyalók és a szakértők egyhangú következtetése, hogy Koresh nem fog kijönni, a davidiek bőséges élelmiszer- és vízellátása, a táboron belüli romló higiéniai körülmények, a könnygáztervben szereplő biztonsági óvintézkedések, valamint az Igazságügyi Minisztériumban és az FBI-ban dolgozó vezető tanácsadóinak egyhangú egyetértése abban, hogy a könnygázterv az egyetlen életképes lehetőséget jelentette a kormány számára. Végső soron mindegy volt, hogy a gyermekeket egyidejűleg bántalmazták-e, mert a táboron belüli környezet mindenképpen elviselhetetlen volt a gyermekek számára.

B. Bizonyítékok a gyermekek korábbi szexuális és fizikai bántalmazására

1. Szexuális bántalmazás Koresh lányokkal folytatott szexuális gyakorlatáról szóló pletykák az ATF rajtaütése előtt évekig fennmaradtak. A tábor egykori tagjai történeteket meséltek arról, hogy Koresh állítólag már tizenkét éves lányokkal is szexelt. A bizonyítékok azt sugallták, hogy Koreshnek voltak “feleségei”, akik a tizenéves koruk közepén jártak, hogy Koresh részletes és helytelen szexuális történeteket mesélt a gyerekek előtt a bibliaórákon, és hogy Koresh azt tanította a fiatal lányoknak, hogy kiváltság, ha elég idősek lesznek (azaz elérik a pubertást) ahhoz, hogy szexeljenek vele. A tábor egyik volt tagja leírta, hogy Koresh teológiai igazolásokat talált ki szexuális vágyaira, akár fiatal lányokkal, akár más férfiak felnőtt feleségeivel való szexről volt szó. Az FBI-hoz eljuttatott információk szerint legalább két kiskorú lány volt Koresh “felesége” a patthelyzet idején. Az alábbiakban részleteket közlünk az FBI által a patthelyzet során összeállított anyagokból, amelyek példákat mutatnak Koresh történelmi (ill, 1993. február 28. előtti) szexuális gyakorlatokat fiatal lányokkal. a) A Koresh letartóztatását alátámasztó ATF-nyilatkozatból Aguilera ATF különleges ügynöknek a tábor egykori lakójával, Jeannine Bunds-szal folytatott kihallgatásából, amely szerepel Aguilera ügynök 1993. február 25-i, Koresh letartóztatási parancsát alátámasztó nyilatkozatában: “Ms. Bunds azt is elmondta nekem, hogy Howell legalább tizenöt (15) gyermeket nemzett különböző nőkkel és fiatal lányokkal a táborban. Néhány lány, akiknek Howell által nemzett gyermeke volt, mindössze 12 éves volt. Ezek közül hét (7) gyermeket személyesen hozott világra. Bunds asszony szerint Howell érvényteleníti azoknak a pároknak a házasságát, akik csatlakoznak a szektájához. Ezután kizárólagos szexuális hozzáférése van a nőkhöz. Ms. Bunds szerint rendszeresen szexuális kapcsolatot tart fenn az ottani fiatal lányokkal is. A lányok életkora tizenegy (11) éves kortól a felnőttkorig terjed.” b) A texasi szociális munkás, Joyce Sparks, a Gyermekvédelmi Szolgálat nyomozásért felelős felügyelője, Waco, 1993. február 22-én interjút készített egy fiatal lánnyal, a tábor egykori lakójával: ” körülbelül három vagy négy éves korában lépett be a szektába . . . Megkérdeztük tőle, hogy tud-e olyan okot, ami miatt a táborban élő gyermekek közül bármelyik nem lenne biztonságban, és ahogy belekezdtünk ebbe a beszélgetésbe, felhozta a szexuális visszaélés témáját. Úgy jellemezte magát, mint aki különleges, és akit másképp kezelnek, mint a többi gyermeket. Beszélt arról, hogy egyedül töltött időt Dáviddal, és bár ez “ijesztő” volt, “kiváltságosnak” érezte magát. Elmagyarázta nekünk, hogy egy alkalommal, amikor tízéves volt, az anyja egy motelszobában hagyta őt David Koresh-szel. A férfi ágyban feküdt, és azt mondta, hogy jöjjön oda hozzá. A lány bement az ágyba. Davidnek nem volt nadrágja. A férfi levette a bugyiját, és megérintette, majd ráfeküdt. . . Beszéltünk arról, hogy mit érzett, amikor ez történt, és ő így válaszolt…. “megijedt. Amikor megkérdeztük, mit érzett még, azt válaszolta… “kiváltságosnak”. Amikor megkérdeztük, hogy mit tenne David, ha tudná, hogy ezt elmondta nekünk, megforgatta a szemét, és azt mondta…. “Még csak gondolni sem akarok rá. Megkérdeztük, hogy tud-e más lányokról, akik ezt átélték, és ő igennel felelt. Jelentette, hogy tud Michelle Jonesról. Amikor megkérdeztük, honnan tudja ezt, elmagyarázta, hogy David beszélt arról, hogy tizennégy éves korában lefeküdt Michelle-lel. Egyszer egy bibliaórán elmesélte, milyen volt, amikor lefeküdt Michelle-lel”. Michelle Jones 1993. április 19-én halt meg a táborban. c) A volt Davidian Ian Manning 1990-es eskü alatt tett vallomásából: “Azt mondták nekem, hogy Vernon lefeküdt Michelle Jones-szal, aki jelenleg tizenöt éves . . . Láttam Aisha Gyarfát kijönni Vernonnal különböző szobákból, ahol aznap éjjel aludt. Vernon azzal kérkedett, hogy lefeküdt vele. A lány most még csak tizennégy éves.” Aisha Gyarfas 1993. április 19-én halt meg a táborban. d) A volt Davidian Alison Manning 1990-es eskü alatt tett vallomásából: “Vernon azt állítja, hogy Istentől engedélyt kapott arra, hogy egynél több felesége legyen, és bár törvényesen egy nővel (Rachel Olivia Jones) házasodott össze, szexuális kapcsolatai vannak . . más nőkkel – akik közül kettő kiskorú volt az első találkozások idején Vernon beszélt az Aisha Gyarfas-szal (egy tizennégy éves ausztrál lány) való kapcsolatáról is, azt állítva, hogy az első szexuális találkozásukkor a lány szíve olyan gyorsan és hevesen vert, hogy Vernon hallotta. Miután új “feleségévé” fogadták, ezek a lányok folyamatos kapcsolatban álltak Vernonnal, és időnként bevitték őket a hálószobájába, hogy az estét vele töltsék.” e) Dr. Bruce Perry FBI-ügynök kihallgatásából: “Dr. Perry: Koreshnek különleges kapcsolata volt a nőkkel, amelynek révén képes volt ‘meglátni a fényt’ mindenféle nőben, olyan nőkben, akik még lányok is voltak, és nyilvánvalóan szexelt … olyan lányokkal, akik akár tízévesek is lehettek. . . Dr. Perry: Nem hiszem, hogy bármelyikük is közösült volna vele. Azt hiszem, hogy sokan közülük jelen voltak, amikor nem megfelelő szexuális dolgokról beszéltek. Szerintem jelen voltak, amikor — szerintem nagyon valószínű, hogy részt vett valamilyen szexuális viselkedésben. . . . Nem hiszem, hogy közösülés volt, de azt hiszem, hogy volt valami szexuális jellegű. Bevallotta önnek, hogy szerinte rendben van, ha a lányok szexelnek. f) Részlet a tárgyalási szalagokból, 1993. április 14-15.

Schneider:

FBI: Ez nem helyes és nem történik meg.

FBI: Ez nem helyes és nem történik meg:

Schneider: Nos, ez egy tizennégy éves gyerekkel történt?

Schneider: Nos, ez egy tizennégy éves gyerekkel történt? Tizennégy éves gyerekkel? Hát mit mondhatnék, ez igaz.

FBI: Schneider: Igen, oké, és —

Schneider: Igen, oké, és —

Schneider: Igen: Mit mondhatnék?

FBI:

Schneider: Egy tizennégy éves gyerek nem nagykorú, ezt te is tudod.

Schneider: Egy tizennégy éves gyerek nem nagykorú, ezt te is tudod:

FBI: Ne gyere nekem ezzel. Ők még nem felnőttek.

Schneider: Schneider: Én nem is voltam itt. Ez Rachel Jones-szal történt.

FBI: Ez Rachel Jones-szal történt.

FBI: Ez Rachel Jones-szal történt: Ez nemi erőszak. Ez gyermek nemi erőszak. Maga is tudja, és én is tudom

Schneider:

FBI:

Schneider: Ó, a szülők beleegyezhetnek egy gyermek esetében, igaz?

Schneider: Ó, a szülők beleegyezhetnek egy gyermek esetében, igaz? Ez az, amit én legalábbis hallottam. Ezt mondták nekem.”

g) Dr. Park Dietz igazságügyi pszichiáter véleménye: “Nem hiszem, hogy a jóhiszemű tárgyalás a jelenlegi helyzetben megoldja a helyzetet. Ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig, a következőkre számítok: . . . . — Koresh továbbra is szexuálisan kihasználhatja a bent maradt női gyermekeket. — A bent maradt gyerekek számára egyre kevésbé lesz lehetőség arra, hogy valaha is normális életet élhessenek.” 2. Fizikai bántalmazás a) Dr. Bruce Perry 1993. március 26-i jelentéséből Mint fentebb tárgyaltuk, Dr. Perry a táborból kijött gyerekektől megtudta, hogy a gyerekeket nagyon fiatal koruktól kezdve kemény fegyelmezésnek vetették alá. Az 1993. március 26-i jelentése szerint: … … ezek a gyerekek számos szigorú viselkedési és szóbeli tilalmat kaptak. Ezek megszegése néha súlyos büntetést eredményezett. Ezek a gyerekek például elvárták, hogy megüssék őket, ha leöntötték a vizet. A fegyelmezés stílusa gyakran a verés volt, amit ezek a gyerekek “Segítőnek” neveztek. A Segítő úgy hangzik, mintha egy fából készült evező lenne, egyes gyerekek arról számoltak be, hogy egy evezőről törték le, más gyerekek rizskeverőnek nevezték. Mindenesetre ez egy fakanál valamilyen változata. A fegyelmezés egyéb formái közé tartozott az étkezés korlátozása, néha egy napra. . . . Ezeket a gyerekeket fizikailag fegyelmezték, nyilvánvalóan nagyon fiatal koruktól kezdve.” b) Ian Manning 1990-es eskü alatt tett nyilatkozatából: “Láttam, hogy Vernon erőteljesen büntette a fiát, Cyrust, megközelítőleg(ly] 5 éves korában egy fából készült evezővel ütötte a fenekét, és többször megütötte. “Láttam, hogy Vernon arra bátorítja a csecsemők anyáit, hogy nyolc hónapos koruktól kezdve verjék gyermekeiket egy fapadlóval, amelyet többször alkalmaznak a csecsemők fenekére.” c) Allison Manning 1990-es eskü alatt tett nyilatkozatából: “Vernon a gyermekek fegyelmezésének egy nagyon kemény módszerét tanítja, amely nyolc hónapos korban kezdődik (egyes esetekben sokkal korábban), és azt foglalja magában, hogy csak egyszer közlik a gyermekkel, hogy helytelenítik a viselkedését, és ha a rossz viselkedés megismétlődik, akkor fakanállal vagy evezővel kell őket elfenekelni. Ez gyakran többször is megtörténik, azaz ha a gyermek nem hagyja abba a sírást az első elfenekelés után, akkor újra elfenekelik. ezt jelentős erővel teszik, például egyszer egy gyermeket elfenekeltek előttem, és az erő, amellyel a lapátot a gyermek fenekére juttatták, elég volt ahhoz, hogy érezzem, ahogy a szellő az arcomba fúj. A gyermek, akit elfenekeltek, körülbelül tizennyolc hónapos volt. Gyakran a gyermekek feneke vagy combja súlyosan meghorzsolódott, és ezek a fegyelmezési módszerek nem enyhültek – teljes erővel folytatódtak. Ezeket a módszereket Vernon Howell indította el, és ezeket viszont a buzgóbb követők hajtják végre, miután meggyőzték őket arról, hogy csak így szabad csinálni.” d) A volt Davidian Michelle Tom 1990-es eskü alatt tett vallomásából: “Egy alkalommal Vernon negyven percig fenekelte a lányomat, mert nem ült az ölébe. Nyolc hónapos volt akkoriban. A feneke csúnyán összezúzódott, és a feneke vérzett a sok veréstől. Vernon ezt a bántalmazást egy emberekkel teli terem előtt követte el a gyermekemen, ezért megpróbáltam – amennyire csak tudtam – távol tartani tőle. Majdnem minden alkalommal, amikor meglátta, elfenekelte őt. . . Vernon kijelentette nekem és egy másik hölgynek, hogy ha valaha is meglátja, hogy cumit (vagy cumit, ahogy az Egyesült Államokban nevezik) adunk a gyerekeinknek, akkor megöli a gyerekeket úgy, hogy a falhoz vágja őket.”. 3. Körülményes bizonyítékok a folyamatos bántalmazásra a várakozás alatt Amint fentebb említettük, nem volt közvetlen bizonyíték arra, hogy a február 28-tól április 19-ig tartó időszakban bármelyik gyermeket szexuálisan vagy fizikailag bántalmazták volna. Voltak azonban közvetett jelek arra, hogy a gyermekek romló környezetben éltek, és hogy a patthelyzet folytatódásával valószínűsíthető volt a szexuális vagy fizikai bántalmazás lehetősége. 4. Nyilvános nyilatkozatok a gyermekbántalmazásról a patthelyzet után Mint említettük, az 1993. április 19-i tüzet követően a főügyész több televíziós szereplést is tett, amelyek során jelezte, hogy az egyik tényező, amely befolyásolta a könnygáz terv jóváhagyására vonatkozó döntését, az a meggyőződése volt, hogy a táborban egyidejűleg gyermekbántalmazás történt. Másnap, április 20-án Sessions akkori igazgató megjelent a televízióban, és pontosan kijelentette, hogy az FBI nem talált közvetlen bizonyítékot a gyermekek egyidejű bántalmazására. Sessions igazgató nyilatkozatát követően a főügyész kérte, hogy gyűjtsék össze a gyermekbántalmazásra vonatkozó összes rendelkezésre álló bizonyítékot. Ezt a projektet a következő napokban befejezték. A főügyész rájött, hogy pontatlanul nyilatkozott. Helyreigazította azt 1993. április 28-án, a képviselőház igazságügyi bizottsága előtt tett vallomása során, amelyben hangsúlyozta, hogy a kormány birtokában lévő, a gyermekek fizikai és szexuális bántalmazására vonatkozó bizonyítékok a táboron belüli, a patthelyzetet megelőző tevékenységekre vonatkoznak.

Continue… VIII. Más bűnüldöző szervezetek szerepe->