Szombaton volt az első dedikálásom a New York-i Kinokuniyában. (Nézd meg, mi jön ezen a héten, különösen, ha Seattle-ben vagy!) Elég ideges voltam, mivel még sosem dedikáltam könyvet, de azt hiszem, egész jól ment. ^_^; Több képet is felteszek valahol, amint feldolgoztam őket, de itt csak egy. Én vagyok a fekete pacák a jobb alsó sarokban!

Miután megbotlottam egy rövid bevezetőben a “mi a bento” témában, egy kis bemutatóval a különböző bento dobozokról, volt egy Q & A ülés. Az egyik feltett kérdés az volt, hogy mi a különbség egy hagyományos uzsonnás doboz és egy bento doboz között? Kicsit gondolkodnom kellett a válaszomon. Lényegében nincs különbség az ebédre csomagolt doboz és a bento doboz között, hiszen a bento (ebédre) alapvetően az ebéddoboz japánul!

Azt hiszem, a fő ok, amiért én és sokan mások is inkább a bento, mint az ebéddoboz kifejezéssel beszélünk, az az, hogy a “bento” kifejezés rengeteg hagyományt és hasznos ötletet hordoz magában, amelyekből meríthetünk. Olyan dolgok, mint pl:

• különböző textúrák, ízek, ételcsoportok és színek egy kis edényben
• a dolgok szoros csomagolásával a tömörség és annak biztosítása érdekében, hogy a dolgok ne mozogjanak
• hogyan kell úgy csomagolni egy dobozt, hogy étvágygerjesztően nézzen ki, amikor kinyitják
• milyen típusú ételeket csomagoljunk, mit ne csomagoljunk be, mennyivel előre készítsük el a dolgokat
• melyiknek milyen íze van néhány órával a csomagolás után, és (többnyire) szobahőmérsékleten
• és végül, de nem utolsósorban, hogyan tartsuk fenn a bentók készítését nap mint nap, magunknak, a gyerekeinknek, a házastársunknak vagy bárki másnak.

Egy szendvics jó ebédnek, és Japánban egy szendvicsbento még mindig egy bento. Én szeretem a szendvicseket, de a mindennap egy szendvics monotonná válik. A salátát is szeretem ebédre, de egy csomó saláta, amit csak úgy beledobálnak egy edénybe, és egy darabig a hátizsákban döcögtetnek, kicsit iffinek tűnhet. Így hát a Bento könyvéhez fordulok. Nem feltétlenül A Just Bento szakácskönyvre gondolok, hanem arra a tudásra, amit anyukámtól, nagymamáimtól, nagynénéimtől, a kétgyerekes nővéremtől, más bento szakácskönyvektől, blogoktól, weboldalakról és még sok mástól felhalmoztam.

Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de számomra a bento doboz arról szól, hogy egy kis szeretetet is adok valakinek. Ez a valaki lehetsz te is, bár az, hogy valaki más készíti neked a bentót, még különlegesebb. (Még mindig imádom, amikor anyukám bentót készít nekem, amikor Japánban vagyok.)

Itt egy japán videó – valójában a Tokyo Gas (egy közműszolgáltató vállalat) reklámja -, amely nagyon jól elmagyarázza a házi készítésű bentók szerepét a japán életben, és mutat néhány elég tipikus házi készítésű bentót is. (Nagyon tetszik a “Bocsánat! Elaludtam!” a 0:26-nál.) A narrátor anyuka felidézi, hogyan készítette folyamatosan a bentókat a többnyire nem reagáló, szeszélyes kamasz fiának a középiskola 3 évén keresztül. Inkább úgy gondolt rájuk, mint a fiának küldött egyirányú levelekre vagy e-mailekre; szóbeli választ sosem kapott, egészen a legvégéig, de a doboz, amely minden nap üresen érkezett vissza, elég válasz volt számára. Az utolsó üres bento dobozba pedig a fia egy cetlit mellékelt, amelyen ez állt: “Köszönöm….bocsánat, hogy ezt eddig nem tudtam mondani”. (Ennél a résznél mindig elsírom magam….)

(Imádom ezeket a szentimentális étel- és családszerető reklámokat a Tokyo Gas-tól. Ez a sült rizses poszt a Just Hungry oldalon is tartalmaz egy másikat.)

Összefoglalva, azt hiszem, minden arról szól, hogy egy kis gyengéd szeretettel bánj az ebédeddel, és adj neki egy kis vidámságot és változatosságot. (És tudod, bento helyett nevezheted ebéddoboznak is! Igazából minden a lényegről szól.)

Mindenesetre köszönöm a hölgynek, aki feltette a kérdést (bocs, hogy nem értettem a nevét), hogy elgondolkodtatott! Bárcsak én is ilyen szókimondó tudtam volna lenni a helyszínen. ^_^;